Találkoztam ma egy történelem tanárral. Általános iskolában tanít, egyébiránt osztályfőnök, de leginkább Judit néni.
Ötvenhatról beszélgettünk - aktuális munkám szerint egy ált. iskolai tanárt kellett erről faggatnom - , arról, mit tudnak a gyerekek 12-13 évesen ebben a témában.
Azt mondja Judit néni, felnőttként néha többet akarunk adni gyerekeinknek, mint amit az életkoruk indokol. Hát nem tudom. Néhány napja már, hogy a nagyobbik fiam, aki éppen most elsős, tehát hét éves, azt kérdezte tőlem: "anya, hogy van az, hogy régen nagyobb volt Magyarország, mint most?". Ostobán belebonyódtam Trianonba, említettem még a háborút, meg hogy vesztettünk, a veszteseknek, a rossz oldalon állóknak fizetni kell. Mi így fizettünk. Mondom, a gyerek még most elsős. Hogy mit fogott be mindabból, amit elmondtam, egyszer kiderül. Talán nem terheltem túl. De abban biztos vagyok, ha kérdez, arra válaszolni kell.
Én most azt kérdezem magamtól, mellesleg tőletek is, ki miért fizet naponta? Természtesen nem anyagi értelemben (én speciel egy hete hurcolok magammal egy csekket, ha majd befut a pénzem, azt is rendezem), jóval inkább átvitt értelemben.
Ki mikor egyenlített ki utoljára erkölcsi számlát?
Nos?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.