hé, 68!

Fél órája is van annak, hogy lefőtt a kávé.

Egy budai bérház körfolyosós lakásának konyhájában kotyogta ki magát a főző, amolyan régi megbízható darab. Lehet rá számítani, ha víz is van, meg apróra darált kávé, akkor tényleg csak néhány perc az egész. Még is alig kivárható.

Közben bekapcs a rádió, hírek mennek-jönnek, köztudomású, hogy ma elnököt választ Amerika népe, s egy jópofa műsorvezető szerint, végre eldől, hogy Amerika lészen-e a legvidámabb barakk a Földön. Szerintem nem, de ez maradjon köztünk. Nem mondanám, hogy lázba hoz a kérdés.

Tegnap este Ági néni jóvoltából egy kis angol mondókát gyakoroltunk a Naggyal. Aztmondjahogy: Fly away Peter, Fly away Paul, come back Peter, come back Paul. Esetünkben Peter és Paul két apró, ujjra tehető madarat formáz, mi vágtuk ki őket papírból, aztán összeragasztottuk a nagyszerű formát. Hát ez igazán semmiség, mondom a gyereknek, mindent ismersz, kezdjük.
- Fláj övéj Píter, Fly övéj ból - ismétli.
- Nem ból, kisfiam, hanem Pól, rosszul értetted!
- Ja, tényleg. Fláj övéj Píter, fláj övéj fól - vágja rá.
Kissé eltorzul a mosolyom.
- Nem ból, nem fól, egyszerűen Pól, érted? Tudod, mi az a Pól?
Tisztázzuk, tudja, azt is, hogy a Píter az Péter, a repülés is ok, a come back már az első héten értelmet nyert. Na, akkor még egyszer.
- Fláj övéj Píter, fláj övéj Pól - mondja diadalittasan, én megdicsőülök, ugye-ugye, egy kis gyakorlás, értelmezés, és megy is minden, mint a karikacsapás, na akkor ezt letudtuk...
- Cám bek Píter, cám bek BOJ - mondja végezetül, csapást mérve az idegeimre, szegény,

megtépett szívemre, ráncaimra.

Nem ragazom tovább, próbálkozunk még, mondogatjuk, de azt éreztem, ez az istennek sem fog összeállni.
Reggel lesz. Kérdem a kocsiban, hogy is van a Fláj övéj... Ő persze nem akarja, aztán belekezd, végigmondva az összes variációt, ami Paulra rímelhet, én kiabálok, szerintem direkt nem mondod, ő szipog, egy frászt, nem tudom megjegyezni, hát nem érted? Mit nem lehet megjegyezni egy olyan egyszerű néven, mint a Pól, képtelen vagyok felfogni. Már a Kicsi is tudja, pedig ő aztán ovodista, köze nincs a két tannyelvű iskolához, és mégis, motyogja, hogy Pól, pól, pól...

Feladom. Gyerek be az iskolába, aztán a puszinál a fülembe súgja, PÓL, na jól mondom?

Van Isten. 

Aztán kicsivel később, immáron az említett körfolyosós ház konyhájában lefő a kávé.
Félrehúzom, kis pixisbe kiöntöm, bögrét kerítek.

Valami ketyeg. Vagy zúg. Keresem, hallgatózok. Rádió kikapcs. Még mindig hallom. A kávét rég megittam. A tűzhely felől jön a zaj. Mi a túró lehet ez? Rájövök, a kávéfőző önálló életet él. Majdhogynem visszadumál, pedig alatta se tűz, se meleg, se semmi. És mégis. Ő beszél.

Most itt ülök egy beszélő kávéfőzővel összezárva. Érteni nem értem, csak mintha csúfondárosan, nyelvöltögetősen azt mondaná fól, ból, bój.

Amerika ma elnököt választ, a gyerek is kiokosodott, hát mi kell még?
Elsöpröm a leveleket az ajtó elől.
November van, felhős november, és kedd. Itt Magyarországon, halovány, derengő fényben.