Nekem már tegnap gyanús volt az időjárás. Bolyongtam a Móricz Zsigmond téri felfordulásban, aluljáróban le-fel, deszkapallókon által, és fáztam.
Mondom a Kicsinek, hú a mindenségit, a vékony kabát van rajtad, a kesztyűd meg ki tudja, hogy hol, mire ő ragyogó szemmel azt válaszolja, nem baj, semmisebaj, menjünk be egy könyvesboltba. Pára futja el a szememet, magamat látom, ahogy gyerekként valamelyik felmenőmet cibálom a Margit körúti antikváriumba, és esküdözöm, hogy ez a könyvem még nincs meg, aztán hazaérve elnyúlok a rökamién, és csak olvasok.
Hát én ezt imádom a hidegben!
Tegnap egy közönségtalálkozóra mentem az Alexandra Könyváruházba, jól fél órával a megbeszélt idő előtt érkeztem. És mit találok a második emeleten? Na mit? Hát egy antikváriumot. Marha jó ötlet, mintha valahol, tán a Könyvjelzőben olvastam volna róla, az ember beviszi a régi kinőtt könyveit, aztán persze ott ragad a nagy nézelődésben, és elviszi helyettük a mások, régi kinőtt könyvét. Mondjuk az azért meglepett, hogy egy gyakorlatilag ismeretlen orosz szerző molylepke gubókkal megtűzdelt keményfedeles könyve mi a frászért kerül 800 pénzbe, de egye fene, biztos van, akinek így is megéri.
Szóval mindebből a lényeg, drága feleim: ebben a pocsék, ritka borongós, ám hideg időben tessék menni könyvesbolta, antikváriumba. Melegedjen a lelkünk, kapaszkodjunk régi emlékekbe, kutassunk nekünk szóló könyveket. Így legyen. Ámen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.