Mondjuk elhiszem, hogy olykor, egy nálam erkölcsi kérdésekben jóval elhivatottabb, életesebb korú ember is dühös lehet a postásra.
Mondjuk még azt is, hogy ezt meg is jegyzi. Talán valahogy így:
- Na ide figyeljen postáskám! Ha nekem még egyszer a Kocsis Ica parkolási bírságainak okán összegyűlt bírósági végzéseket idehozza a parókiára, isten bizony BEGOROMBULOK! Már pedig, ha egy pap begorombul, annak jó vége nem lesz, annyit mondhatok!
És ekkor a postás megszeppenne, és soha, de soha többé nem vinné oda Icuka leveleit.
Az is lehet persze, hogy a postás közismerten kekec ember lévén, jól odamondogat valamit az atyának, mondjuk így:
- Tudom én jól, hogy a Kocsis Ica régebben gyakorta megfordult a parókián, és még este tízkor is azt hazudta a férjének, hogy virágokkal díszíti a templomot. Az a hülye meg bevette...
Na, erre a mi papunk nem mondana semmit, csak úgy bevágná a parókia kiskapuját, hogy még a harangok is megszólalnának.
Szóval ez így mind rendben lenne.
Emberek vagyunk.
De az valahogy mégsincs rendben, ha egy pap verekszik. Nem verbálisan, hanem nagyon is fizikálisan. Ráadásul azért, mert a Keresztény élet c. lap helyett rendszeresen a Szabad Földet kapja kézhez. Hű a mindenségit, tesszük hozzá. Ez ám a skandallum.
(Lásd: http://www.rtlhirek.hu/cikk/22878.)
Sajna, ez a mi papunk néha napján a gyerekeket is megpofozza. Bizonyára ők is dühítik.
Mindegy, bocsánatot kér, az ügy meg el van sikálva.
A helyzet az, hogy alapvetően nem nagyon vagyok pofozkodásra hajlamos, de most kedvem támadt kiosztani néhány tockost. Sőt, bajuszt, szakált is húzogatnék, és az idős nénik helyett a papokat ijesztgetném madzagra kötött döglött egérrel. És a miséken vicceket mesélnék a padszomszédomnak, később pedig vízre cserélném a misebort. Esetleg szappanos vízre.
És a ministráns gyerekeket rábeszélném, hogy mindig, minden körülmények között rosszkor csengessenek. Hát ezek lennének az én tockosaim - cserébe ugyebár.
És amikor rákérdeznének, hogy vajon milyen alapon osztogatom én itten a kisebb-nagyobb frászkarikákat, meg szervezkedek, meg ellentmondok, tán még lázítok is, azt mondanám, mint a fentebb említett postásverő győrvári plébános a misén:
"csak egyet kérnék.. egymás idegeivel ne játsszunk. Mert lehet, hogy úgy sül el a dolog, ahogyan nem várjuk, vagy nem szeretnénk."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.